Szerencse relatív és szubjektív egyszerre.

Kinek mi a szerencse, teljesen egyedi. Van, aki azt tartja szerencsének 2012.-n hogy van munkája egyáltalán. Van viszont olyan ember is napjainkban, sajnos, aki napról napra él, s azt tartja szerencsés napnak, ha elegendő élelemhez jut. Látható tehát, mennyire személyes kérdéssé vált a szerencse. Tulajdonképpen mi is a jelentése? Ahány kultúra, annyiféleképpen értelmezhető, Fortunától, tükhéig, az egyenlő szárú kereszttől, a négylevelű lóheréig, mind –mind a szerencse szó kifejezője. Kínában a halhatatlanságot jelentette, sokáig, míg kis hazánkban azt mondtuk róla a véletlen (vétlen) műve. Mindenhol köze volt az Éghez. Istenhez fohászkodtak azok, akik állandó egzisztenciális zavarban voltak, „adjál uram egy kevés szerencsét” vagyis anyagi javat, jólétet. Középkorban, aztán amikor először megfigyelték a bolygókat, és távcsővel szemügyre vették a JUPITERT, rá fogták a megjelenésekor, hogy szerencsét hoz. Valóban hozott szerencsét néhány csatában, néhány katasztrófa esetén azoknak, akik kimaradtak belőle, vagy életben maradtak. Hazánkban valószínűleg a legjobban a török hódoltság alatt terjedt el, a szerecsenek megjelenésével. Szerecsenek fekete bőrű emberek lévén mindig riadalmat okoztak ahol megjelentek, és ha elkerültek egy települést, szerecsenség nélkül jártak, az ott lakók, vagyis megúszták. Zeusz főistenhez kötötte a római mitológia, de a görögök is átvették később ezt. Sok hiedelem is kötődik e szóhoz, például azt mondjuk „bátraké a szerencse” vagyis a merész embereké. Cigány, amikor árulta a vak lovát a vásárban és a vevő nekivezette a lovat a fának, azt mondta a cigány, nem vak ez instálom, hanem vakmerő. Bátorság tehát köthető a szerencséhez, ahogy a kockázat is. Kockáztatni annyi, mint kihívni a szerencsét, egy párharcra. Szerencsés csillagzat alatt születik az, akinek közvetlenül kötődik az élete a JUPITERHEZ. Időben ráébreszti az embert, ha eltéved az élet rengetegében, lebuktatja, ha törvénytelendologra készül, vagy ilyet cselekszik még a kezdet kezdetekor. Nyilas aszcendensű az, akinek a születési bolygója a JUPITER, de a napjegyű sem szenved hiányt a bölcsességben. Fiatal korban inkább bohémok, idősebben meg bölcsek. Állandó kihívások közt élnek, ezért állandóan kockáztatnak. Bátorság párosul az optimizmussal, ugyanis ki mer kockáztatni olyan hit nélkül, hogy biztos a siker? Szerencsés ember mégiscsak az, aki annak született. Felismerni e tulajdonságot, vagy adottságot, szintén a kockázat kategóriája. Hogyan tudnám, hogy ilyen vagyok, ha nem próbálnám ki. Vannak, akik sunyi módon szerencsések, és vannak, akik ezt nyíltan hirdetik, felvállalva a sikertelenség minden hátrányát. Közelharcokban mindig az volt a győztes, aki merész volt és bölcs is egyszerre, előbb tudta, mire készül a másik, mint azt saját maga a vetélytárs. Figyelemfelkeltő okkal írtam le mindezt, nem kioktatásként, tudnunk kell, 2012 után olyan évek következnek, ahol szükségünk lesz a szerencsére, a bátorságra, de főleg a bölcs mivoltunkra.